KabinLáz - Végül Helyreáll lemezbemutató!
Hol voltál?
Nem tipikus kezdőnóta, de pont ettől hatásos. Egyrészt nem meglepő a választás, mert lendületes, gyors dalról van szó. Ám ahogyan Jimi sztóneres kezdőriffje berobban, mindenféle intro, hangulatfokozás és egyéb cicomák nélkül, az egyáltalán nem mondható tipikusnak. Szerintem. Amúgy már a felvételek előtt tudtuk, hogy ezzel fogjuk felvezetni az anyagot, nem véletlenül készült belőle szöveges videó. A dalszöveg születésének körülményeiről túl sokat nem árulnék el, elég annyi, hogy a bennem időnként felgyűlő fizikai, valamint érzelmi-lelki szükségletek ki nem elégüléséből fakadó belső konfliktusaimat lőttem ki a kockásfüzetembe.
Amiben hiszek…
Az egyik legmetalosabb dal a lemezen, már akkor megvolt, amikor Jimivel még az S.R.B.-ben toltuk. Csak oda nem kellett, ezért átmentettük a KabinLázba, ahol nagyon sokáig a program szerves részét képezte. A hangszeres kollégák nagyon szeretik játszani, ezért gyanítom, hogy a jövőben újra elővesszük a koncerteken. A szövege is valamikor 2010 tájékán született, ezért talán kissé kiforratlanabb és hangulatában is kilóg a sorból: szögegyenes társadalomkritika, egyszerűen, közérthetően megfogalmazva. Ilyet is tudtam ám valamikor! :)
Sapiens
Mondanivalóját tekintve az Amiben hiszek… gonosz ikertestvére, zeneileg viszont nem sok közük van egymáshoz. A lemez egyetlen kimondottan doom témája itt hallható, mégpedig a dal intrójában. Koncerteken tökéletesen működik kezdőszámként – olyan helyeken, ahol először játszunk, mindig jó látni a meglepett arcokat, ahogy a nyúlós kezdőriff meglebegteti az orrszőrüket. Imádjuk játszani, az egyik legcsúfabb szörnyeteg, amit valaha is teremtettünk.
Végül helyreáll
Ha jól emlékszem, már az első KabinLáz koncerten is benne volt a programban. Sokáig nem ezt szántuk címadónak, pedig tökre adja magát, ennél jobban egyik cím sem utalhatna a lemezt megelőző 3 évünk viszontagságaira és arra a rengeteg munkára, amit beletoltunk az építkezésbe – ahogy a cím is utal rá, ez mind nem volt hiábavaló. A dal különlegessége a trappolós-darálós kiállás, na meg a felelgetős vokál megoldás a refrénben, amit ugyan a stúdióban én vállaltam be, a koncerteken viszont továbbra is Jimire hárul ez a feladat, akár tetszik neki, akár nem. :D
Narkolepszia
Bandán belül Narkolepke vagy Narkóslepke. Idei szerzemény, az egyik legfrissebb. Kis híján le is maradt a lemezről (amit eredetileg 8 számosra terveztünk), de végül Mulicz Zoli meggyőzött minket a létjogosultságáról. És milyen jól tette! :D Az egyik legnagyobb kedvencünk még ma is, koncerteken hihetetlen megőrülés van rajta, már most sláger. A fő riff és a szóló Ádám érdeme, azóta is nyaggatjuk, hogy hozzon még hasonló döbbenetesen király dolgokat. A szöveg pedig életem eddigi legdepresszívebb, legsivárabb időszakába enged betekintést, amikor rájöttem, hogy bármit teszünk, az idő csak múlik, mi megöregszünk, a szeretteink elmennek, a létezés ebben a formában pedig valójában teljesen hiábavaló és tökéletesen értelmetlen. Remélem, másoknak is elvettem a kedvét a pozitív gondolkodástól! :D Csak vicceltem. Stay +!
Majdnem
„A kötelező nyugis-borongós tétel a lemez félidejében” – gondolhatnánk, de valójában sokkal több annál, amolyan „titkos” kedvence mind a négyünknek, még ha nem is lehet rá akkorákat vergődni, mint mondjuk a Narkolepsziára. A színpadon szoktam is vicceskedni, hogy cigiszünet, mert lassú dal jön. :) A zene Jimi ötletéből született és jó hangulatú jammelések során nyerte el végső formáját. Ádám itt is megvillantotta a kreativitását, Jimi szólója tanítanivaló, Tibinek pedig lehetősége nyílt bizonyítani, hogy a visszafogottabb dobolás sem okoz neki gondot a sok hátközépről megindított tasli ütlegelés mellett. A szöveg szintén személyes jellegű, ám a legtöbb nótával ellentétben konkrét eseményt dolgoz fel, persze olyan formában, hogy ez az érintetteknek még véletlenül se legyen kínos.
Egyszer
Az egyik legrégebbi dal a repertoárban, az akusztikus gitáros alapot még valamikor 2012 tavaszán-nyarán vettem fel egy azóta már elkallódott mp3 lejátszóval, amit aztán eljuttattam Jiminek, hogy kezdjen vele, amit akar. Ez lett belőle, persze már legalább annyira az ő szerzeménye is, mint az enyém, és természetesen a többiek is hozzátették a magukét a végeredményhez. Hallgatni szeretem, énekelni nem annyira, de mindenképpen megérdemli a helyét a lemezen.
Szédülés
A leggrándzsosabb sztónerpop lazaság, ami KabinLáz név alatt kijöhetett, hangulatilag valahol a Kyuss és a Soundgarden között félúton. Amúgy személyes kedvenc. A sztorija is érdekes. :) A dal vázlata a tavalyi Zorall Sörolimpián szökött ki belőlem a hajnali órákban, a kényelmetlen sátorban heverészve igencsak molyos állapotban, miközben Jimi és Ádám néhányszáz méterrel odébb a kiürült rockdiszkóban üvöltötték a Zöldabíbort meg a Kétforintos dalt… szintén igencsak molyos állapotban. A következő próbán összehegesztettük és azóta ki sem lehet robbantani a repertoárból.
Sehogy se’ jó
Na ez a mi kis megosztó mostohagyermekünk. A barátaink vagy komálják vagy nagyon nem szeretik, de pont ettől jó, na meg attól, hogy faszán fel lehet vele pörgetni a bulik végét és mi is kiadhatunk közben minden bennmaradt negatív energiát. A közhiedelemmel ellentétben még véletlenül sem szerelmi/párkapcsolati témát dolgoz fel és nincs köze szakításhoz/csalódáshoz sem. Bármilyen hihetetlen. :)
Lélekben Eldúdolt Altató
Bónuszdal az elengedésről, Mulicz Zoli lúdbőröztető szólójával.